2006. június 12., hétfő




"Gyermek az az apró lény, aki az éjszakádat rövidebbé,
a nappalodat hosszabbá, a bankbetétedet kisebbé,
a ruhát rongyosabbá, a pénztárcádat üressé,
a múltat feledtté, a jövőt érdemessé,
és az életedet boldoggá teszi."

 

Továbbá csak majdnem költöztem el, mert nolblog nekem szintén nem pálya. DE lett másik-lassan beüzemelem magam ott is. Osztán kész.

Gyerek -tézist meg Baybee-nél találtam. Igaz. 

  |  Adria  |   22:57      

FÁJ-FÁJ-FÁJ!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mint Állat. Sosem dobtak még el úgy, mint egy taknyos zsepit, miután delikvens bele fújta az orrát....

Fáj, hogy egyik szavával bevallja, kihasznált.

A másikkal meg aszongya, hogy nade csak azért, mert ez olyan kihasználós kapcsolatnak tűnt az Ő strici fejével nézvést.

FÁJ!!!!! Világos?! Kurvaéletbe!!!!!

 

Ez alatt Baybee szegeli-szereli blogot-amiért ezer köszönet neki. (Ugyanis blog lassan egy napja szívatja őt.)

  |  Adria  |   22:45      

Áttörések...
......mint a mai nap vívmányai ...

Hű, de klassz tempóban regenerálódom! - ásítottam eképp reggel, mert  kábé a szemkipattanással egyszerre jöttem rá, hogy már majdnem jól vagyok. A NyúlPasiról beszélek, naná.
Jót tesz ebben nekem, hogy továbbra s kommentálom (-tam) az emiljeit, mert.... Mert jól esik, és mert most ÉN vagyok a fontos.
Gyors regenerálódás oka az is, hogy rájöttem,  emilek ide vagy oda- nincs itt miről beszélni. Adott egy nagydarab, elvileg érett korú ember, aki halál szerelmesnek igyekezett látszani 3 hónapon át, majdan ÉlesVáltás- és öt perc múlva sehol nincs. Ez még akéár érthető- de Mifenéért nem tart ott  egy idősödő VizesNyolcas, hogy ide bele, a szemembe mondja el, mi van....
Majdan engem gyaláz, pocskondiáz-amit 3 hónapig soha, sőt... (Cukrozott Takony. ) Nyilván azért lettem én három perc alatt mindennek az oka, így utólag, mert egyébként az Ő tükre azt mondaná: Fasz vagy fiam és NyúlBéla, hogy a Tutti elmondása nélkül leléptél, ezen kívül hosszasan átvertél egy nőt.... Na ja, engem mondjuk csak 3 hónap ig- csóri exnejet meg 27 évig . De úgy kell neki. Meg nekem is.

Nohát.
Másik Áttörés az, hogy ma bekövetkezett, amire mióta ide költöztem- azóta számítok.
Kizártam magam. Azt úgy kell, hoy Ebecske ÉletemVirága kirángat a  lépcsőházba pórázon, mialatt ajtó Pufffff!!!! Becupppp. A kulcs meg még sehol. Az hagyján, de a bal cipőm sem- mert még csak a jobbost vettem fel ekkor.
Oké. Fél pár cipő le, kutyástul ajtónál marad, mindkettő kikötve. Én meg egyszáll piros zokniban lecsossssz kapuig, kutya ugat, hogy kerek legyen a hangulat, földszinti szomszéd néz rám csúnyán, mer én ezalatt ezerrel rakományozom a lépcsőházi, biztonsági féltéglát a kapurésbe, hogy vissza tudjak jönni.
Klassz, megvan. Irányhorány szomszéd dekorbolt.
Érdekes, oda folyton romotkat hárítani járok.... Amikor a kedvenc gagyómra ráztam a domesztoszosvizes kezemet, és ettől szürke nacó trendi kis sárga pöttyöket kapott- szintén ide rohantam. Vetetett velem a csaj kereken hatvannyolc ezüstgyöngyöt. Dizájnos lett naci- én meg nem akartam tűt látni egy darabig...
Most meg kalapácsot nem akarok.... Kicsit dinnyének nézett a csaj, amikor beordítottam a boltajtón a piroszoknimban, hogy Halóóóóóóóóóóóóó!!! KérekSzépenEgyKalapácsot AjtóÜveget törniiiii!!! Mer az ajtó közepén üvegablak van. Kitöröd, benyúlsz, ügyesen nem vágod szét csuklódat a szilánkokkal, megkeresed kilincset- és hopp! Te bent vagy, a szilánkok meg kint.
Cipő fel, kalapács vissza, igen, jö9n majd az üveges, mint a MézgaGézához-válaszoltam a csajnak, aki szőke, és ezért megkérdezte, hogy Kitörted? Én: Ja. Ő : Akkor Mos'Mileeesz?
Mi lenne? Luk az ajtón, wazeg....
Node emiatt én kicsit sem zavartattam magam, amikor dután eltipegtünk NewYork Palotát nézni a  Mikivel- na az ő funkcióját inkább nem írom ide.
(Hát komolyan. Amikor az embert Nőként porig alázzák, akkor sztem töknormális, hogy baromigyorsan meg vígasztalja magát.... Amennyire tuggya. Nem eccerű, mert ugyebár sajnos szerettem ezt a NyúlBélaFaszt, de már nem, szal, ment minden,  tökre jól)
A palota pedig Gyönyörűűűűűséges!!!!!
Majd újra meg kell néznem, mert a Miki nem szeret stilisztikázni az építészeten, én meg igen.
És amíg a szomszédságában laktam- a Palotának, és nem a Mikinek- akkor is csak váááártam, váááártam, hogy készen legyen már....
Hát most lett.
Holnap meg jön az üveges, a mai áttöréseket vissza csinálni.

És Baybee volt olyan drága, hogy megjavította a blogomat- tehát most minden tökjóóóó! Hűűű, és újra installáltam a windows-t, és ennek örömére jól rájöttem, hogy ezer éve adtam kölcsön az office cd-t, de legalább a mai napig sem kaptam vissza, tehát most majd jól nem lesz word.
Vagy majd valamilyen alternatív freeware cuccot keresek...
Ugyanmááá, hogy ezen aggódjam... A Mai nap után???

  |  Adria  |   22:43      

Szeretni: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket,
amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk,
mint nekünk őreá.
Paul Géraldy
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
/Kosztolányi/
Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam:
én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál.
(Prisrin)


Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
-Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt be a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
 Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.
/Ady/
Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi,
mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, egy bűnöst szeretni.
Ha valóban szereted, meggyógyíthatod, támogathatod, megmentheted.

Mindehhez képest ezt kaptam:

Én úgy szeretlek téged,
mint Titanic-ot szerette
a nagy hideg jéghegy
aki jól elsüllyesztette.

És még annál is jobban
- és érzésem irántad örök -,
mint elefánt a porcelánboltban,
benned mindent összetörök.

De ha ez neked nem elég,
hát imádlak forrón, de úgy,
hogy attól minden hajad leég
s fejeden marad csak hamu.
Sőt, úgy is szeretlek én,
oly lágyan és kedvesen,
mint senki e földtekén,
ezt jó, ha tudod, kedvesem.
És nem érdekel, ha szerelmem fáj,
ha a kíntól kaparod a falat,
megvadít a lényed, ezért muszáj
hagynod, hogy elpusztítsalak.

/Köszönet az idézetekért mindenkinek!/

  |  Adria  |   1:12